2017. március 8., szerda

A börtön ablakába soha nem süt be a nap

„Ez a nagyszerű a humorban: néha muszáj nevetni a dolgokon.” 
– David Grossman


Halihó!

Egy nyolcadik évadra pontosan 8x12-től érvényes –, spoilert tartalmazó, elég idióta sztorit hoztam nektek ez alkalommal, de mentségemre szóljon, mikor maga a prompt ilyen értelmes volt, nem tudtam túl mélyreható és világmegváltó dialógusokat beleszőni. Azért remélem, egy kis hangulatjavítónak majd jó lesz.

jellemzők: humoros, Men of Letters – Egyetemesek, sok-sok könyv, otthon édes bunker, talk dirty to me, angyal!Castiel, könyvmoly!Castiel, megfenyegetett!Castiel, a börtön az szar, Scott ügynök – mert AC/DC megy, ember!Dean, nyűgös!Dean, szerencsétlen!Dean, más perpillanat nem jut eszembe


Jó szórakozást hozzá!


Castiel unottan lapozott az Egyetemesek egyik ősrégi, besárgult, leginkább elmúlás-szagú – de azért persze csodálatos meg értékes – kódexében. Semmi perc alatt kivégezte az utolsó oldalt is, majd frusztráltan az asztalra hajította az antik darabot. A többi tizenhárom mellé. Fáradtan megdörzsölte a szemeit. Ha Dean itt lenne, valami olyasmit mondana csalódottságában: bassza meg! De Castiel angyal volt – még ha egy silány példánynak is definiálta magát –, ezért nem beszélhetett így.
– Bassza meg! – szűrte a fogai között bosszúsan, és egy újat vett az ölébe a másik kupacból. Oké, egyszer azért neki is lehet.

A fivérek néhány napja találtak egy ügyet a közelben – semmi extra, megcsonkított holttestek egy luxus családi házban, de kinek ne lenne hétköznapi látvány pár elvágott torok meg kiszúrt szem? Biztosak voltak benne, hogy szellem van a dologban. Aztán egy átokzsáknak köszönhetően Sam kis híján kiköpte a tüdejét, ami némileg megváltoztatta az első felvetésüket.
Egyszerű boszorkányhoz képest azonban nagyobb ereje és szélesebb repertoárja volt. Ezért ült most Castiel a bunker könyvtárában, végignyálazva minden olyan kódexet és lexikont, aminek minimális köze volt a banyákhoz – ha már Rowena nem volt hajlandó segíteni nekik. Ribanc, minősítette vállrándítva Dean, miután kinyomta a telefont, és elment beszélni a lehetséges szemtanúkkal, amíg Sam a hullaházban tett látogatást. Azóta majdnem két óra telt el.
Castiel épp kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, amikor az idősebb Winchester belépett a helyiségbe. Furcsa, nem is hallotta bevágódni a bunker ajtaját – gondolta magában, de a következő másodpercben már nem is érdekelte, azonnal Deanhez fordult. A vadász gyors csókot nyomott az ajkaira, majd lehuppant a mellette lévő székre.
– Találtál valamit?
– Lényegében semmit – felelt csalódottan, és az asztalra dobta a tizenötödiket. – És te? Megtudtál valamit a gyászoló feleségtől?
– Tőle nem. Róla igen. Bár azon kívül, hogy egy szuka, nem sok mindent.
– Egészen biztos vagy benne, hogy helyes így beszélni egy özvegy asszonyról? – biccentette oldalra a fejét kíváncsian.
– Mivel tegnapelőtt halt meg a véletlenül mocskosul gazdag férje, a kihallgatás alatt pedig egész végig azon volt, hogy a gatyámba másszon, igen.
– Szuka – bólintott egyetértően az angyal.
– Cas, szappannal mosom ki a szád, ha ilyen ocsmányul beszélsz – pillantott rá vigyorogva, miközben unalmában az asztal lábába rúgott.
– Neked miért lehet?
– Mert én hozzászoktam. Te viszont  vagy, illedelmes, ami erény, főleg egy ilyen paraszt világban. Ne hagyd, hogy ez csak úgy odavesszen, mert én nem tudok vigyázni a számra!
Castiel szótlanul bólintott. Meglepték Dean szavai. Jó értelemben. Erény – ilyet sem hallott még a stílusáról, amit részegen a vadász csak úgy hív: „egy karó van a seggében.”
– Vissza kell még menned a családhoz?
– Igen, holnap – sóhajtott nagyot. Valami azt súgta, nem repes az örömtől. – A lányukkal fogok beszélni. Csak addig voltunk egy légtérben, amíg az anyját vártam. És képzeld, még rosszabb, mint a muter.
Castiel halkan elnevette magát, ami a másik arcáról is eltüntette a szenvedő arckifejezést.
– Mondj egyetlen jó okot, hogy miért ne én nyírjam ki őket saját kezűleg! Nem csodálom, hogy a banya berágott rájuk. Cseszd meg, ezekkel a Halál maga nem állna szóba!
– Ha jobban belegondolok, tulajdonképpen az a hivatásod, hogy dolgokat ölj…
– Most, hogy mondod – ragyogott fel a vadász szeme boldogan. Kivette a dzsekije zsebéből a kedvenc fegyverét, elmerengve forgatta az ujjai között.
– De ezek sajnos emberek. Vagy… nevezzük annak őket az egyszerűség kedvéért.
– Van benne valami – bólintott.
– És mi lesz, ha börtönbe kerülsz? Attól tartok, ott nem kapsz hamburgert meg sört. Emellett, egy fallal kettőnk között nem túlzottan kivitelezhető a szexuális együttlét sem.
– Ééééés touché! – hajította a revolvert az asztalra grimaszolva. – Megyek, felhívom az Év Feleségét, tudnom kell, mikor beszélhetek a lányával.
Felállt az asztaltól, megcsókolta az angyalt, majd a könyvtár bejáratának támaszkodva tárcsázta a korábban kapott telefonszámot.
– Ha holnap visszamegyek, ezek meg ott tartanak és ketten megerőszakolnak, a te lelkeden szárad, remélem, tudod – mutatott Castielre fenyegetően, amíg várta, hogy felvegyék. – Nem, asszonyom, nem ön! – kapott a mobiljához rémülten. – Jó napot, Scott ügynök vagyok….

Castiel csak vigyorogva megrázta a fejét, majd egy mély sóhaj kísértében az asztalra függesztette a tekintetét. Jöjjön a tizenhatodik!



4 megjegyzés:

  1. Ahahhhhh... Tökéletes 😂 ennél többet nem is lehetett volna kihozni belőle esküszöm :D erre tényleg jó volt kelni! Már csak egy kis segítség: Változatlanultökéletes!Fic, Legyőzött!Dean, Dijsjshsbs!Író 😂 remélem segítettem

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jelentem, a kulcsszavakat gondosan feljegyeztem a mobilomba, és igyekszem eleget tenni nekik az elkövetkezendőkben is. (^=◕ᴥ◕=^) Ja, és ha nem mondtam volna még eddig: nagyon köszönööm! ♥

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Most egy kiadós, másfél hónapra elég simizést kapott az önbecsülésem. Örülök, hogy tetszett! (◕‿◕✿)

      Törlés

Szablon wykonała Sasame Ka dla Zaczarowane Szablony
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3