Watch your language!

„Betegségben és egészségben. Jóban és rosszban. Szegénységben és gazdagságban. Míg a hajnal el nem választ.” 

– John Green

Üdvözlet, népek!

Korán reggel korán reggeli – prompt alapján született – fic, ahogy a mondás tartja. Igazából rohadtul nincs ilyen mondás, csak ebben a pillanatban ugrott be ez a baromság, ugyanis nem jutott eszembe más nyitószöveg – csak kicsit kezdődik itt az elmebaj, de segáz!
Ezúttal egy rövidke szösszel jelentkezem – lassan hozok valami tartalmasabbat is, ígérem –, ami tökéletesen leírja, előreláthatólag milyen szülő lesz belőlem cirka tíz éven belül. Essünk neki, a jövendőbeli kölkömet/kölkeimet meg tessék nagyon-nagyon sajnálni!

jellemzők: egyperces, AU, Monday morning, baba-szekció, Destiel parenting, csúnya beszéd, domestic!Destiel, OC – megint más neve van a gyereknek, humoros, ember!Castiel, fáradt!Castiel, mindenki mosott szar, ember!Dean, teljesen-nyugodt!Dean, dancing queen

Castiel kócos hajjal, sötét karikákkal a szeme alatt rohangált a konyha félhomályában hajnali negyed négykor. Kizárólag gyerekes apák kiváltsága az ilyen, állapította meg ásítva, miközben a könyökével becsukta a frigó ajtaját. Alsónadrágja fordítva volt rajta, a póló mintája is a háta közepén díszelgett – nem elég, hogy mosott szarnak érezte magát, úgy is nézett ki.

Letette a konyhapultra a tejes dobozt, másik karjában a fél éves, épp hangosan síró lányukat tartva, aki már tizennyolc teljes perce riadóztatta az ősöket, ők azonban még mindig nem adtak neki enni. Micsoda szar emberek az ilyenek. Dean a helyiségbe érve nyűgösen felcsapta a másik villanyt is, mire a baba még hangosabb sírásba kezdett, Cas pedig kedvesen szerelme tudtára adta, korán reggel mekkora egy büdös paraszt.

Dean szó nélkül átvette Sophie-t, amíg a másik nekiállt tápszert melegíteni.

– Miért nem rakod le az etetőszékbe? – fordult hátra Castiel, túlkiabálva a gyerekordítást. Most fogják meglincselni őket a szomszédok, bizonyosodott meg róla gondolatban. Azért egész szép élet volt.

– Mert még jobban fog bömbölni – felelte a keservesen síró kislányt ringatva. Jobbra-balra táncolt vele, énekelt és gügyögött neki, de semmi nem használt. A kudarc elfogadása után megpróbálta a helyzet pozitív oldalát szemlélni: legalább az éhséget Deantől örökölte – még ha fogadott kölök is.

Az ide-oda lépkedős koreográfia közepette sikeresen lesodorta a konyhaszekrény szélén lévő cumisüveget, amit Castiel két másodperccel korábban sikeresen teletöltött tápszerrel, már csak a teteje kellett volna rá.

– A kurva faszba! – csattant fel a saját szerencsétlenségén.

– Vigyázz a szádra! Gyerek van nálad, ha nem tűnt volna fel.

Az idősebb Winchester a karjában hüppögő kislányra pillantott, megvilágosodott, majd tanulva az előbbiből visszanézett Casre.

– A kurva életbe!