2017. április 7., péntek

Csábításból jeles

Ha én lennék a szerelmed,
Rám mondanád, hogy ez Ő
Csak el kéne hinned
És úgy kellenék neked mint a levegő


Kiscsillag: Ha én lennék a szerelmed


Sziasztok!

Ismét egy rövidebb sztorival tudok csak szolgálni, a hosszúakra ugyanis még elég sok meló vár, de ha ez jelent valamit, egy időben több is készül párhuzamosan, úgyhogy lassan fogtok ötszáz szónál hosszabb történeteket is kapni, ígérem. Addig viszont még egy nagyon kevés kitartást kérek, a szükséges dózist pedig az alábbival igyekszem pótolni. Hozzá tartozó prompt.

jellemzők: humoros, season 12, Brittish Men of Letters, angyal!Castiel, ártatlan!Castiel, f#szkivan a britekkel, enyhe 50 Shades of Grey-beütés, ember!Dean, nyűgös!Dean, kávé

Kellemes olvasgatást! (◡‿◡✿)



Dean nagyot nyögve vágódott le Castiel mellé a kanapéra, közben gondosan ügyelve rá, hogy a tegnapihoz hasonlóan ne borítsa magára – vagy a másikra – a kezében tartott csésze még javában gőzölgő tartalmát. Kényelmesen elhelyezkedett az angyal mellett, a lábát szokás szerint feltette a dohányzóasztalra, majd egy húzásra megitta a forró kávét – ami tök mellékesen kicsit lepörkölte a szőrt a torkáról, ahogy ő fogalmazott. A kiürült csészét egy újabb fájdalmas sóhaj, miszerint „azt a kurva eget, én sem vagyok már tizennyolc” kíséretében az asztal közepére lökte, majd zavartalanul szétterült a hatalmas párnákon. A fejét Castiel vállára hajtotta, a szabaddá vált kezét pedig a következő másodpercben lustán a másik combjára simította, akinek ettől egy jól megszokott, mégis zavart mosoly húzódott az ajkaira.
– Nem azért, hogy mondjam, de kicsit már faszkivan a britekkel – meredt maga elé pislogás nélkül. A hüvelykujja ráérősen simogatta a másik lábát, a bőre melegségét még a nadrágon keresztül is tisztán érezte. Tetszett neki. Ahogy mindig.
– Egész nap olyan mogorva vagy – állapította meg az angyal, természetesen teljesen figyelmen kívül hagyva a férfi előző megjegyzését. A kezét annál nehezebb volt.
– Ó, ez azt jelenti, hogy ha így folytatom, el fogsz fenekelni? – vigyorgott félre felvont szemöldökkel, a kíváncsi ujjak pedig feljebb vándoroltak a másik combján.

Tény és való, soha nem feküdt neki annyira ez a Mr. Grey-es baromság, de 
1, nyílt titok volt, hogy Castiel bármire rá tudja venni, ha úgy tartja kedve 
2, tényleg faszkivan a britekkel, ami egészen kicsit feszültté tette az elmúlt napokban, így mi tagadás, bőven ráfért a stressz levezetése, történjen az akárhogyan.

– Természetesen nem, Dean. Mindenkinek lehet rossz napja – mosolygott rá a Mennyek katonája jámboran. 
A vadász ismét nagyot nyögött. Ismét a fájdalomtól, de ez most valamiért mélyebb volt, mint az előzőek. Ezerszer jobban szenvedett miatta. Feltápászkodott a díványról, és szó nélkül elindult a szobája felé – nem akarta megbántani Cast, de tudta, ha kinyitja a száját, biztosan kudarcba fullad a terve.
– Most mit csinálsz?
– Megkeresem a kedvenc pornóvideóimat – vont vállat mellékesen. – Olyan bájosan kinyírtad a pillanatot a kedvességeddel, hogy meg kell néznem, nem lettem-e impotens közben. Majd szólok, mire jutottam – intett, aztán el is tűnt.

Castiel sokáig bámult utána összeráncolt szemöldökkel. Az emberek még mindig nagyon furcsa teremtmények. Dean Winchester még mindig a legfurcsább közülük. Miután mindezt megállapította, ő is felkelt, megigazította az összegyűrődött és szétdobált párnákat, majd öles léptekkel elhagyta a nappalit. 
Dean után ment – talán némi segítségre van szüksége.



1 megjegyzés:

  1. mint minden, ez is zseniális volt, és ah, habár minden hozzászólásom mindig értelmetlen, most muszáj megjegyeznem: irodalmon nevetgélek, mint egy idióta, jézusom
    szegény deany-weany, csak nem lett impotens:’(

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka dla Zaczarowane Szablony
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3