„Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a
fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még
elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó
sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem
is szeretjük. Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt
jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti,
hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos
reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És
fáj.”
– Müller Péter
