✯ Miért is vagyunk itt? – Alapozás ✯

A legtöbb igényes blogon – ha mást nem, hát valamelyik elrejtett kis sarokban – szerepel egy ehhez hasonló összefoglaló, ha úgy tetszik, köszöntő, ami dióhéjban elmondja a vendégeknek, miért is vagyunk most itt, és mit várhatunk az oldaltól posztok, illetve tartalom tekintetében. Egy ilyesmit igyekeztem most megírni Nektek, így ha mást nem, az újoncok legalább tudják, mire számítsanak, ha eddig nem szaladtak el eszüket vesztve. Ők voltak a bölcsebbek, ezt hozzá kell fűznöm. Mivel az oldalsávba nem szerettem volna egy komplett regényt bepötyögni, bölcsebbnek láttam, ha egy külön fülecskét nyitok a hegyi beszédemnek, ahol minden borzasztóan fontos tudnivalót közölni fogok Veletek. Az pedig, hogy mennyire sikerült átfogóra és értelmesre a mondandóm, nos, az egy totál más kérdés.

A Supernatural varázslatos világa bő másfél éve varázsolt el teljesen, ezzel végképp felszippantva a már akkor is fogyatkozóban lévő közösségi életem utolsó néhány morzsáját. Destiel első perctől kezdve szívügyem volt, a szerelem beteljesülésében pedig hatalmas hálával tartozom Nienornak, aki újonc fangirlként végigkalauzolt a már ezerrel pörgő fandomban, és akinek köszönhetően számos mára fantasztikus barátomat ismerhettem meg a rajongók közül. Emellett, az Ő művei segítettek talpra állni életem egy mocskosul nehéz időszaka után, így azt hiszem, nem a „beavatás” volt az egyetlen, ami az Ő számlájára írhatok. Shame on you! Oké, viccet félretéve, a mai napig köszönök Neked mindent! Azt hiszem, tényleg akkor találtalak meg, amikor a legnagyobb szükségem volt Rád! ♥

Annak ellenére, hogy már bőven jártasnak mondhattam magam a Supernatural és Destiel világában, nagyon-nagyon sokáig minimális késztetést sem éreztem rá, hogy én írjak. Mindig volt fanfiction, amihez kedvet éreztem, ha nem, maradtam a sorozatnál vagy a YouTube videókon éltem ki magam. Sem kitartást, sem elegendő kreativitást nem találtam a buksimban ahhoz, hogy én találjak ki történeteket életem két szerelmének. Így is elég szaron mennek át a show-ban, gondoltam magamban. Miért csináljak nekik én is plusz problémákat?
Aztán jött életem első Destiel Day-e, amikor azt mondtam: végül is miért ne? Ha mást nem, letagadom. Annak ellenére, hogy most visszaolvasva legszívesebben a bőrt vakarnám a képemről, olyan borzasztónak érzem azt az ominózus történetet, akkor is az elsőm, ami elindított bennem valamit. Hiszen még ha szégyenfoltnak is élem meg – aki hülye, az már csak ilyen, nincs mit tenni –, tagadhatatlanul kicsíráztatott a lelkemben valamit, ami mára életem egyik legnagyobb boldogságává vált. Azt hiszem, akkor szerettem bele végképp az írásba. Mint valami áramütés, úgy vágott belém, és hirtelen rádöbbentem: nekem ez tetszik. Nem csak a tudat, hogy így másoknak is mosolyt csalhatok az arcára, hanem, hogy ezáltal végképp szabadjára engedhetem a képzelőerőm: végre én vagyok a főnök – saját világot alkothatok. Innentől kezdve pedig, ahogy a nagykönyvben meg van írva: többé nem volt megállás.

Az oldalon tehát az aktuális – befejezett – agymenéseimet olvashatjátok, amelyeket az Isten sem tudja, milyen gyakorisággal pakolok fel. Ez általában idő függvénye, kilenc tanítási óra után ugyanis sokszor élni nincs kedvem, nemhogy bepötyögni azt a két oldalt, amit fizikán szenvedtem össze. Igyekszem boldogítani a kis sztorijaimmal a népet, de egy „egy héten legalább két sztori” kaliberű szabályt feleslegesen hoznék be, amikor egyszerűen az alvásra sem marad elegendő időm hétköznapokon. Amikor csak lehet, jövök, és boldogítalak Titeket a hülyeségeimmel. Megígérem.

A történetekre asszociálva: nagyon kevés olyan jellemzőt tudnék mondani, ami az összesre igaz, de két vagy talán három ilyen dolog mindenképp akad a listában. Ahogy az oldalsávban is már ötvenszer kiverte a szemünket, szeretném utoljára egyértelművé tenni: mindegyik szösszenet Dean és Castiel központú, ezen belül is a köztük húzódó szerelmi szálon van a hangsúly. Nem, nem barátkozunk, itt trú láv van, kérem szépen! Ezt máshogy úgy is mondhatnám, hogy a slash műfajában folyik az alkotás, ami férfi-férfi páros viszonyát takarja. Szóval, aki elítélendő módon ilyen erkölcstelen dolgokra szomjazik, üdvözletem, jó helyen jár nálam!
A slash mellett fontos kiemelnem, hogy még nagyon sok gyakorlásra szorulok, így a karakterhűtlenség (OOC) szinte mindegyik történetben jelen van nálam. Arra kérlek Titeket, hogy legyetek türelemmel, legalább még egy kis ideig, amíg belejövök, hogyan is mutassam be nektek imádott párosunk tagjait a lehető legvalósághűbben. Igyekszem tanulni, pontosan tudom, bőven van mit csiszolni, de ehhez még egy minimális időre szükségem van. Köszönöm!

További tudnivaló, hogy olykor sajnos/nem sajnos akadnak részek, amelyek spoilert tartalmaznak egy későbbi évadra. Ezeket mindig a bejegyzés elején jelezni fogom, hogy senki számára ne lőjek le az adott epizód megnézése előtt slusszpoént. Legtöbbször valószínűleg meg tudom nevezni, melyik részt alakítom át, de lehet, hogy csak egy szízön sorszám lesz kiírva, ebben az esetben valószínűleg az egész évadra befolyással van az adott tényező.

Az utolsó, amit mindenképp fontosnak tartok megemlíteni, hogy – bár biztosan észrevettétek néhányan – a blogon már erotikus tartalommal rendelkező sztorik is megtalálhatóak. Ezekkel kapcsolatban mindössze annyit fűznék hozzá, hogy legyetek szívesek figyelni rájuk. Nem mindenki szereti őket, aki pedig pontosan tudja magáról, hogy az ilyen nem fekszik neki, inkább ugorja át, non c’é problema. Nem vagyunk egyformák, ami nekem tetszik, közel sem biztos, hogy XY-nak is fog. Semmi értelmét nem látom olyat lenyomni valaki torkán, amitől világ életében viszolygott. Ezért is van ott az a tizennyolcas karika. Ha viszont ki van rakva, és valaki mégis nekiesik egy ilyennek, én már képtelen vagyok bármit is tenni. Magára vessen az illető.
A többieknek pedig jó szórakozást kívánok a remélhetőleg élvezhető, szaftosabb sztorikhoz!

Az igazat megvallva, erős kétségeim vannak afelől, hogy pont az én kis – nem mellesleg magyar nyelvű – weboldalam keltené fel bármelyik amerikai „nagy hal” érdeklődését, azonban vannak dolgok, amelyeket még ennek ellenére is mindenképpen szeretnék előre letudni, ezzel teljes mértékben elhárítva az esetlegesen felmerülő félreértéseket. Pláne, mert tudom, akadt, aki elég rendesen megjárta az ehhez hasonló figyelmetlenség miatt. Nekem meg pont nincs annyi reggelipénzem, hogy fizetni tudjam, ha a nyakamba akasztanak egy csinos kis pert, mert – önmagamhoz hűen – lusta disznó voltam tíz sor bepötyögésére. Térjünk is a lényegre!

Ahogy korábban is leszögeztem, a történeteim állandó karakterei, azaz Dean Winchester és Castiel a Supernatural (Odaát) című csodából Eric Kripke agyszüleményei. Én csupán kölcsönveszem az emberkéit egy-két ratyi történet megírásáig. Anyagi hasznom abszolút nem származik a sztorikból, ahogy – sajnos – semmilyen egyéb kapcsolatot sem ápolok Kripke overlordunkkal vagy a sorozat fejeseivel. Tehát minden jog őket illeti.

Az oldalsáv elején található szívmelengető kép mrsVSnape munkája, aki DeviantArtra töltötte fel meseszép alkotását, én pedig voltam olyan galád, és elraboltam, hogy ezzel szépítsem a kis barlangomat. A bevezetőben lévő – néhol általam belerondított – képek random jöttek szembe velem a világháló végtelen áramlatában, ahogy a fejezetek végén látható képek mindegyike is a Google különböző zugaiból lett előkotorva, leginkább a Tumblr volt segítségemre a megtalálásukban. 

Hölgyeim és uraim, az utolsó napirendi pontunk a mai tárgyalás során a cserék kérdése. Az oldalsávban, Cserekereskedelem címszó alatt sorakoznak az általam „hirdetett” blogok, illetve gazdáik, akikkel vérszerződéssel pecsételtük meg életre szóló szövetségünket. Az ehhez hasonló üzletre egyébként mindig vevő vagyok, ha bárkinek ilyen szándéka lenne, ne habozzon írni, azonnal nyélbe üthetjük a bizniszt! Nem ígérem, hogy azonnal ki is tudom rakni az oldalát (suli, kevés idő netezni, aludni is kell néha stb. stb.) de amint sikerül megszerkesztenem hozzá a képet, azonnal pakolom.

Azt hiszem, mindent sikerült összefoglalnom. Ha mégsem, és a fent leírtak ellenére is maradt valakiben akármilyen kérdés, vagy megjegyzése lenne, nyugodtan ragadjon billentyűzetet. Többek közt ezért vagyok.
Köszönöm a rengeteg türelmet és támogatást Tőletek! Fantasztikusak vagytok! Hatalmas ölelés mindenkinek!

Peace out, bitches!