2017. március 20., hétfő

Randik Destiel-módra 2.

„Az első randit túlélni a randizás legnehezebb szakasza.” 
– Lauren Urasek


Sziasztok!

Be kell valljam, az első randizós rész annyira megtetszett, hogy röviddel a befejezése után neki is álltam összeszedni még négy különleges helyet, ahová kedvenc gerlepárunk ellátogathat, ha egy kis egyedüllétre vágyik. Nos, ez született meg belőle.

Remélem, tetszeni fog. Jó szórakozást mindenkinek! (◠)

jellemzők: humoros – próbálkozni azért lehet, undorító zsiráfmánia, bulimia, a majmok bolygója, Dean megint önmagát adja, irodalom, hurt/comfort, kávékávékávé, méhecskék, csöpp fluff, Csipkerózsika – férfi változat, a százlábú hódítása, angyal!Castiel, sassy!Cassie, műkedvelő!Castiel, gofri, csúnya beszéd, ember!Dean, féltékeny!Dean, szerelmes!Dean



Randi 5. – Castiel még sosem járt állatkertben. Dean úgy érzi, sürgősen változtatnia kell ezen.

– Na, milyen érzés? – vigyorgott az idősebb Winchester az előtte álló angyalra, aki épp egy zsiráfot etetett.
– Meglepően vicces – felelte rezzenéstelen, semmitmondó arccal, mire a másik tehetetlenül elnevette magát. Nem látta Castiel vonásait, de biztos volt benne, a szemeiben ott ragyog a boldogság, miközben a hatalmas állat {mármint a zsiráf} a kezéhez ért hosszú nyelvével és elvette tőle az eledelt.  Már kicsit sem érezte magát hülyén, amiért ők voltak a környéken az egyetlen felnőttek – nem mintha a gyerekeket túlzottan érdekelte volna –, sőt, boldogság járta át, hiszen a Mennyben töltött, végigharcolt évmilliárdok után végre adhatott Casnek egy napnyi gyerekkort. Meg magának is, de ez természetesen tök mellékes volt.
– Dean, azt hiszem, szeretnék egyet – fordult hátra boldogan, a bal kezével továbbra is az állat pofáján körözve. – Igazán szimpatikus élőlény. 
–  Bocs, pajtás, nem hiszem, hogy elférne a bunkerban.
Ő csak szomorúan bólintott, Dean pedig minden erejét bevetve próbált nem idióta módjára vigyorogni – nem igazán ment. Azt hitte, majd gáz lesz, hogy borzasztóan fogja érezni magát a sok szúrós tekintettől, de nem ez történt. A kutya nem nézett feléjük mióta csak ideértek – többek közt ezért bámulta Cast megállás nélkül már órák óta –, hála Istennek mindenki a saját dolgával törődött, látni pedig, hogy őt ennyire boldoggá teszi néhány még sosem látott állat, talán a legjobb dolog volt, ami hosszú évek óta történt vele.
– Tudod min gondolkoztam? – kulcsolta az angyal ujjaira a sajátjait, miközben elsétáltak a zsiráfok előtt, a majmok felé véve az irányt.
– Micsodán?
– Hogy milyen szar lehet, ha valamelyik ilyen jószág bulimiától szenved.
– Attól tartok, nem egészen értem.
– Hát, szerencsétlennek olyan hosszú nyaka van, ha hányni akar, minimum az egész lábát le kell tolnia a torkán, hogy sikerüljön. Az meg csöppet kellemetlen, nem? – röhögte el magát az ez idő alatt kitalált óriási poénon.
Castiel a tenyerébe temette az arcát, és próbálta maga után húzni a még mindig vihogó Winchestert – és közben meggyőzni magát, hogy igenis jól cselekedett, amikor kihozta a Pokolból –, aki mellesleg a „Gyere, nézzük meg a testvéreidet is.” elvileg sértés után csak még jobban röhögött.



Randi 6. – Egy könyvesboltba látogatnak el.

– Annyi fantasztikus mű van itt! Képes lennék órákig nézelődni – lelkendezett Castiel körülbelül hét-nyolc regényt a kezében tartva.
– De ugye azért addig nem fogsz? – kapta fel a tekintetét a vadász riadtan. Az egyik asztalnál ült, és életuntan kevergette a kávéját, amíg a másik mérgezett egér módjára szedte kupacba a könyveket, amiket ezer éve el akart olvasni, a bunkerban pedig nem voltak meg.
– Nem értem, téged hogy nem dob fel mindez. Dean, annyi fantasztikus alkotás létezik, és itt szinte mind megvan egy helyen! Twain, Hemingway, Fitzgerald, Stephen King, Bukowski, Tolkien! Mindenki, aki valaha jelentős volt világirodalmi szempontból itt van listába szedve. Komolyan egy olyan művet sem találsz, amivel kapcsolatban ennek ellenére azt érzed, igen, ezt neked találták ki?
– Oké, jó! De… azt hiszem, azért egy akad.
– Melyik? – ragyogott fel az angyal szeme izgatottan. Hátha közös kedvencük lesz!
Dean ekkor mosolyogva megfogta a mellette lévő széken pihenő könyvet, felemelte és Castiel elé tartotta, aki néhány másodpercig pislogás nélkül meredt rá.
– Nem értem, egyáltalán miért beszélek veled – felelt rezzenéstelen arccal, majd visszament a könyvespolcok közé nézelődni.
 Dean csak röhögve maga elé ejtette a Káma-szútrát.



Randi 7. – Az Úr Angyala arborétumba akar menni. Az Igaz Ember meg gyáva nemet mondani neki.

– Hát nem csodálatos? – szemlélte Castiel az egyik hatalmas fatörzsben lévő, kedvese szavaival élve csupán kibebaszottnagynak definiált méhkast. Dean egy fájdalmas nyögést kierőszakolva magából tudatta vele, hogy de, tényleg csodálatos – akármiről is beszél.
– Cas, ezek méhek – állapította meg szárazon, mikor megunta a másik túlzottan elégedett hümmögését. A tenyerébe temetett arccal ült egy közelben lévő padon. Majdnem fél órája azokat a rohadt bogarakat nézték. Vagyis csak Castiel, Dean cirka két perc után ráunt, azóta az angyalt verte szemmel. – Javíts ki, ha tévedek, de azon kívül, hogy kicsik, zümmögnek, kurva idegesítőek és az egyik asszem’, a gatyámba mászott, nem sok mást csinálnak.
– Nem érted. Egyszerűen fantasztikus, mit képesek véghez vinni!
– Hallgatlak, Angyalom, miért ilyen überkirályok a fullánkos kis köcsögök?
– Mindegyik tudja, hol a helye – felelte szinte transzba esve. Dean kezdett féltékeny lenni. – Az emberek sokkal fejlettebbek, a méhek által alkotott társadalom mégis ezerszer humánusabb. Mindenki részt vesz a munkában, de nem csak együtt dolgoznak, törődnek is egymással.
– Hm… még mindig nem vágom túlzottan. Ezek rovarok. Pont.
– A tökéletes család mintája az övék. Senkit nem hagynak hátra, a közjó a cél, amiért mindenki ugyanannyi áldozatot hoz.
Dean megvilágosodva bólintott egy határozottat – nem, még mindig nem értett szart sem. Mégis miért szebb pár ízeltlábú kis görcs, mint a – meg kellett hagyni –, valóban csini virágok ezrei, amik mellett Castiel úgy sétált el egy órája, hogy rájuk sem pillantott?
– Ezért vagy ennyire beléjük bolondulva? – A hangja kezdett cinikussá válni.
– Többek között, igen.
– Tudod mit? – csapott a combjára, miközben fölkelt a padról. – Te maradj itt nyugodtan, nézegesd őket még egy picit, én addig járok egyet.
– Hová mész?
– Nemtom’. Körbenézek, hátha találok valami szimpi rovart magamnak, ahogy te. Mondjuk egy százlábút – ragyogott fel a szeme. – Ha lába sok van, hátha másból is akad még pluszban néhány, ha érted, mire gondolok.
Castiel sóhajtva visszafordult a kashoz. Egy méh ebben a pillanatban kirepült a faodúból, és pimaszul az orra előtt kezdett szállingózni.
– Hülye állat – szűrte a fogai között alig hallhatóan. Nem a méhnek mondta.



Randi 8. – Dean korán kel és reggelit készít az angyalnak.

– Jó reggelt, Napsugaram! – rúgta be a hálószoba ajtaját lendületből az idősebb Winchester, kezében egy jókora tálcával egyensúlyozva.
Castiel fájdalmasan felnyögött az ágy tetején, majd a fejére húzta a paplant és hátat fordított neki. Az angyaloknak nem lenne szüksége alvásra, de egy bizonyos, csöppet sem lusta vadász tett róla, hogy az ágynemű alatt henyélés az egyik kedvenc elfoglaltságává váljon az évek során. Ennek köszönhetően megismerte az érzést: vannak pillanatok, amikor az ember – vagyis angyal – azt érzi, mindenhez túl korán van. Még Deanhez is, akit, ha most az mellette feküdne, páros lábbal rúgna le onnan.
– Ébresztő, Csipkejózsika! – Egy újabb elégedetlen nyögés érkezett válaszként. – Nem hiába dekkoltam a hideg konyhában háromnegyed órát. Ha én bevállaltam, hogy korán kelek, ráadásul a tököm is lefagyott a tűzhely mellett szobrozva, te is fel tudsz kelni!
– Mit akarsz, Dean? – förmedt rá, ahogy kidugta a fejét a takaró alól. Az arca álmos volt, a haja kócos. Tipikus reggeli szárnyas. A szemöldöke meglepetten szaladt fel, amikor észrevette a másik kezében a gőzölgő reggelivel, kávéval és narancslével megpakolt tálcát. – Ez… mit csinálsz?
– Reggelit készítettem – büszkeség töltötte el, így a látvány kedvéért még ki is húzta magát.
– Azt látom, de… miért? – ült fel az ágyon összezavarodva.
– Nem szabad? Mármint oké, kicsit gáz, hogy a fikusz egyik levelét vágtam le és tettem vázába, de… nincs más virágunk, baszd meg!
– Nem, nem erről van szó! Ez… fantasztikus, tényleg, igazán jólesik. Csak nem értem a miértjét.
– Passz – egy visszafogott grimasz kíséretében vállat vont. – Lehet, hogy volt valami a dologban azzal kapcsolatban, hogy kimentetted a lelkem a Pokolból, aztán éveken át minden más szarból is, egyszer elbuktál értem, feladtál egy egész hadsereget miattam, ja… és a minap megakadályoztad, hogy részegen egy glóriát varrassak a seggemre.
– Dean – mosolygott rá szégyenlősen. – Hidd el, mindegyik az én érdekem is volt.
Tíz perc múlva már a franciaágy tetején ülve reggeliztek. Castiel a langyos gofriját majszolta, miközben a vadász a kicsit túl forróra sikerült kávéját szürcsölte – ami miatt egyébként a másikat előszeretettel le szokta cseszni.
– Ez az egész valami mesebeli, de tudod mi lett volna még fantasztikusabb? – öblítette le a reggelit egy pohár gyümölcslével a szárnyas.
– Micsoda?
– Ha nem égeted szarrá az egyetlen édességet, aminek rendesen érzem az ízét – csókolta meg hálásan Dean ajkát egy széles mosoly kíséretében. 



5 megjegyzés:

  1. AHHHWWWWWW.... *^* (majd kapsz hosszabbat, de most el fogok késni) xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szóval ott tartottam, hogy Ahhhwwww *-* aztán:
      Megzabálom XD kell neki egy zsiráf és annyira elszomorodik, hogy nem lehet neki :"D
      Annyira tudtam, hogy Dean melyik könyvet fogja szeretni XD nem is Dean lett volna, ha egy Hamletet tart fel XD
      Aztán méhek :"D Cast mennyire le tudja nyűgözni :D bár én se értem XD biztos jó neki, én ezzel megelégszem :')
      És végül az ágyba reggeli? Hogy meglepődik XD És olyan aranyos, hogy nem égeti oda neki <3 az IGAZ szerelem <3
      Na jó, fanolhatnék minden egyes mondatra, de most csak ennyit kapsz XD :D Köszönöm, hogy ezzel indult a reggelem :D

      Törlés
    2. Először is... Cas zsiráfmániája az én saram (nem mintha az egész fic kompletten ne lenne az, de mindeeegy), mert a napokban láttam egy tök éédes zsirit tumblin, és egyszerűen muszáj volt beleírnom. :3

      A könyv. Nos, reménykedjünk benne, hogy kedvenc vadászunk Cassel való kapcsolata tágítja az ismereteit ilyen tekintetben. (Egyébként ebben a ficben, főleg ennél a résznél Dean tényleg OOC lett, mert a soriban nem egyszer kiderül, nagyon is művelt és sokat olvas, dehát na... utoljára el kellett sütnöm ezt a Káma-szútrás poént.)

      A méhes dolog még nekem is talány, főleg mert ha akármilyen ilyen kis rovar a közelembe jön, capoeira mozdulatokkal védekezem ellen. Lábjegyzet: nem tudok capoeirázni. ヘ( ̄ω ̄ヘ)

      Igeeen, közismert tény, hogy az ágyba reggeli a romantika csúcsa. Még ha a drága nem is nagy szakács. :D (És újabb OOC jellemző, mert Dean rohadt jól főz, de a vicc csak így jött ki.)

      Bőven megelégszek ennyivel, sőt... Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál. Annak meg végképp örülök, ha tetszett. ( ˘ ³˘)♥

      Törlés
  2. Jajj istenem olyan jót nevettem rajta :D Dean olyan egy majom, te jó éég :D Cast megzabálom, hát még zsiráfot akar *-* komolyan, amúgy ha Kripke-ék még egyszer bántani merik, és rosszat tesznek vele, és esküszöm odamegyek, és kibelezem őket, hát ez az angyal egy angyal, a tömény aranyosság, meg szeretet ♥
    Miééért nem lep meg, hogy Dean a Káma-szútrát olvasta? :D :D
    Látszik is az olvasatlansága (jajj, mindig eszembe jut, mikor Sammy mondta neki, hogy szeret könyveket olvasni, kép nélkülieket. Deannek az az arc :D), nem értette Cas metaforáját, "Senkit nem hagynak hátra, a közjó a cél, amiért mindenki ugyanannyi áldozatot hoz." hmm, véletlenül nem ugyanezért szereti a Winchestereket is ? :D Cas szemében vagy a méhek mind szorgos kis winchesterek, vagy a winchesterek szorgos kis méhek. :D
    Bárcsak egyszer a sorozatban is elmondaná Dean ezeket Casnek, hogy tudja és értékeli, hogy Cas miket adott fel érte, miktől mentette meg. De hát ameddig erre várunk, addig is itt vannak nekünk a fanficek :3 (mellesleg elképzelni nem tudom, Dean miért akart glóriát varratni a seggére xD)
    Egyébként pedig, értelmetlen, kusza és zagyva kommentem végén elmondanám még, hogy nagyon tetszett mind, elnézést, hogy néha szétoffoltam a komit és nem is a szöszökről beszéltem, és azért még csatlakoznék az előttem szólóhoz, hogy AHHWWWW *-* ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello, Dear! ^•^ ♥

      Bezony, Mr. Winchester mindenki kedvenc majma tud lenni, ha nagyon elengedi magát, ez most lett köztudott tény. Sőt, ezek után azt is le merném fogadni, hogy Cas számára pláne az - csak neki mindig. :3 [talán még a zsiráfról is lemondana érte, de akkor Dean jó sok lábmasszázzsal jönne neki... na, látod, így születnek meg az alapötletek. :D]

      Igen, tény és való, akad egy pöppnyi hasonlóság a méhecskék és a Winchesterek között, és talááán ezért imádja Cas mindkettőt ennyire. Csak Dean - szokás szerint -, nem látja a fától az erdőt a féltékenység miatt. De azért most az egyszer (khm... megint) elnézzük neki. (*^3^)

      Ó, Drága, én lennék a legboldogabb, ha Deannnek egyszer a közösen végigvitt 8 évad után feltűnne, hogy Castiel mennyi mindent adott fel érte szó és kérdés nélkül. Valamiért azonban mégsem hiszem, hogy egyik napról a másikra megvilágosodna ezzel kapcsolatban - túl természetesnek veszi az angyal jelenlétét. No, de hátha valaki majd a közeljövőben észhez téríti. :)

      Nagyon-nagyon boldoggá tett a kommented, örülök, ha ennyire fel tudott dobni a sztori, és köszönöm, hogy elolvastad és még írtál is. ~(^з^)-☆

      Törlés

Szablon wykonała Sasame Ka dla Zaczarowane Szablony
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3