2017. március 11., szombat

Randik Destiel-módra

„A tökéletes randi az, ahol minden rosszul sül el, a végén mégis újra látni akarjátok egymást.” 
– Dylan O`Brien


Hey!

Ismét új poszt, szóval örül a nép, aminek meg én örülök idióta módjára. Talán ez a sztori született meg az eddigi legesleggyorsabban, ami szerintem főleg számomra volt igazán nagy meglepetés. Egy könnyed, vidám kis történetet hoztam nektek mára, amiben bár ott maradunk a Supernatural világában, kicsit mégis kiszakadunk a hétköznapi hajtásból. 
Dean és Cas összejöttek, és eldöntötték, hogy egyszer – vagyis négyszer – az életben olyanok lesznek, mint egy normális pár, azaz randizásra adják a fejüket. A többi meg lejjebb kiderül.

Jó szórakozást!

jellemzők: humoros, lájti Destiel, sajtburger, borzasztóan művészi kifejezések, bunkó pincér, legalább egy témára jól emlékszem matekból, molekulák, halak mindenhol, némi olasz is befigyel, home sweet Impala, ember!Dean, vicces!Dean, elmélkedő!Dean, pici domestic!Destiel, angyal!Castiel, szintén-elmélkedő!Castiel, sassy!Cassie


Randi 1. – Castiel unszolására egy szépművészeti múzeumba látogatnak el.

– Én ezt nem értem, Dean – meredt az előtte lévő festményre Castiel összezavarodva. – Mitől lesz művészet, ha valaki húz két világoskék vonalat a hófehér vászonra? Úgy értem, semmi személyesség vagy érzelem nincs benne. Csak összemaszatolta az anyagot az ujjaival, nem?
– Passz – vont vállat a zsebeibe rejtett kézzel. – Én hülye vagyok ezekhez. Az előzőnél is, ha nem árulod el, hogy az impresszionista vagy posztmodern, én Isten biz’, azonnal rávágtam volna, hogy lineáris, némi kvadratikus beütéssel, csak, hogy mondjak valami okosat. Biztos nem tűnt fel, de kicsit keverem a szakszavakat – ismerte be egy vállrándítás kíséretében, mire a mellette álló angyal lesütött szemmel elmosolyodott. – Az viszont tuti, hogy azt ott simán újraalkothatnánk, ha hazaérünk – biccentett vigyorogva az egyik közelben lévő, romantikus festmény felé, amelyen egy szeretkező párt örökítettek meg.
Castiel csak derűsen megrázta a fejét. No, igen; Dean és a művészet.



Randi 2. – Túlteszik magukat a bosszantó sztereotípiákon, amelyek egytől-egyig klisés randi helyszínnek tartják a választásukat, és elmennek egy akvarisztikai kiállításra.

– Tudod, egy valami mindig érdekelt az ilyen helyekkel kapcsolatban – bámult Dean teljes komolysággal a hatalmas akváriumra, illetve a benne úszkáló több ezer színes halra.
– Micsoda?
– Most tök őszintén, szerinted egyiküket sem zavarja, hogy megisszák ugyanazt a vizet, amelyikbe a másik folyamatosan belepottyant?



Randi 3. – Egy otthonos olasz kávézóban töltik a délutánt.

– Hogy ízlik a caffé ristretto?
– Molekulák – húzta el a száját unottan Castiel. – Csak a molekulák.
– Ezek szerint nem igazán nyert?
Az angyal lassan megrázta a fejét, majd az asztal közepére tolta a még háromnegyedig lévő poharát. Pedig jó ötletnek tűnt – legalábbis reménykedett benne.
– Sebaj, majd én bevállalom!
– Dean!
– Mi van? Mindenképp ki kell fizetni, akkor meg rohadtul mindegy, hogy itt hagyod vagy én iszom meg.
Castiel szemforgatva hátradőlt a széken. Dean, az önfeláldozó.
– Hé, az összes olyan kis zacskós cukrot beletetted? – kapta fel a fejét jó fél perc múlva.
– Nem. Valójában egyet sem. Tessék, itt vannak – azzal átnyújtotta a vadásznak a kis tasakokat a poháralátétről. 
A várttal ellentétben azonban nem az italba került a zacskók tartalma, hanem bontatlanul Dean zsebében kötöttek ki, aki előtte a biztonság kedvéért még szét is nézett, figyeli-e őket valaki.
– Mit csinálsz? – vonta fel a szemöldökét kíváncsian.
– Elrakom őket. Sam elhasználta ma reggel az összes cukrot, ami a bunkerben volt, kell az utánpótlás.
Castiel csak sóhajtva a tenyerébe temette az arcát. Hurrá, sikerült kifognia a sóherebb Winchestert!



Randi 4. – Dean javaslatára egy menő és méregdrága étteremben teszik tiszteletüket – mert hát egyszer élünk, vagy mifene, még ha Cas nem is érez sokat az ételek ízéből. 

– Mi a jó Isten kerül öt dollárba egyetlen rohadt tányér levesben? – meredt Dean idegesen a kezében tartott étlapra. – Ezután meg sem merem nézni a főfogások árát.
– A te ötleted volt idejönni.
– Igen, de nem gondoltam, hogy még a gatyám is rámegy majd. Meg egyébként is... hány villa van itt?! És minek? – pillantott le grimaszolva a terítékre. – Tudod, hogy mi kell egy baconos sajtburgerhez? A jobb és bal kezed, ennyi!
Castiel szélesen elmosolyodott. Talán ezt szerette benne a legjobban. Az egyszerűséget. Hogy ő mindig, mindenhol, minden körülmények között Dean volt – semmi extra, megjátszás vagy felesleges sallang, csak ő.
Miután a pincér kijött, és csöppet sem lekezelő stílusban felvette a rendelésüket, a vadász a távozásakor bájosan elmotyogott egy halk „Téged meg a gránát emeljen fel!” jókívánságot, majd meg sem várva az ételt, angolosan távoztak.
Aznap este az Impalában vacsoráztak. Mindketten öltönyben, egy-egy sajtburgerrel a kézben, kettejük között pedig egy hatos rekesz sörrel. Ahogy megszokták.




4 megjegyzés:

  1. persze... ölj meg XD ki mondta, hogy a nevetésbe nem lehet belehalni? mert most szívesen megmutatnám neki a hullámat :)
    én csak itt vigyorgok mint a vadalma... (hmm.. alma.. almát kéne enni) szóóval XD vigyorgok és most magasra tetted a lécet >< Így hogy írjam meg komolyra a songficemet? áhh.. feladom :"D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondom én, hogy be kell fejezzem az ilyeneket... néhány fic nem ér annyit nekem, hogy a jó nép feldobja miattuk a pacskert. :D

      És még három dolog:
      1., Én is kérek almát, ha még van.
      2., Akkor is kérek, ha nincs.
      3., Hidd el, az a songfic istenkirálycsászár lett! (❤ω❤)
      4., Nem vagyok jó matekból.

      Törlés
  2. Te... te... Imádnivaló Nőszemély!!!

    Nem írsz, hogy írtál még, nem, á, dehogy...
    Hadd kapjak én így estére szívrohammal karöltött röhögőgörcsöt :D XD Igen :D XD
    Nyugodtan ölj csak meg, hiszen az én egyszerű, halandó lelkem mire is hivatott, ha nem a te irományaid olvasása közbeni halálra...

    Annyira karakterhűek voltak, Saint Chuck, hogy az hihetetlen!!!! *-* *-*
    Minden betűjét imádtam, az elejétől a végéig - ahogyan az előzőnek is *-*
    <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként tudni kell, hogy nem szoktam kiabálni, de most annyira szükségét érzem, hogy fogok: TE NE MONDD NEKEM, HOGY MIATTAM KAPTÁL SZÍVROHAMOT ÉS, HOGY MIT TETTEM VELED, MIKOR A TEGNAP ESTI "HÁT-ÉN-MENTEN-MEGPUSZTULOK-OLYAN-SZÉP" TÍPUSÚ MEGSTIELED UTÁN MINDEN DAL MIATT BŐGTEM, AMIBEN MINIMÁLIS ÉRZELEM VAN!!! ♥

      Köszönöm, köszönöm és még egyszer nagyon-nagyon köszönöm! (´♡‿♡`)

      Törlés

Szablon wykonała Sasame Ka dla Zaczarowane Szablony
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3