Kertész leszek; fát nevelek

„Példa nélkül semmit sem lehet helyesen tanítani vagy tanulni.” 

– Columella

Szolid hatszáztíz szó arról, milyen amikor az ex-angyal Cas {nemlétező} szülinapja alkalmából ajándékot kap Deantől. Ez a prompt indította el a dolgot, aztán kicsit elszaladt velem a ló – lassan kezdjük megszokni, nem? ( ◡‿◡ *) Nem mintha ez a cél vezérelt volna a kezdetektől fogva, de kicsi, már ezerszer összetört szívem mélyén valamelyest azért reménykedem benne, hogy ezzel a ficcel elnyerem Lexy bocsánatát, és nem veszi el bosszúból a {szintén nemlétező} lelkem utolsó néhány morzsáját. (◕‿◕)♡

Kellemes böngészést!

jellemzők: humoros{nak készült}, nagyon lájti Destiel, ex-angyal!Castiel, ártatlan/értetlen!Castiel, OC – már ha egy kipaszott növény annak számít, minimális Destiel parenting, természetbarátok klubja, börszdéj boj, ember!Dean, felelősségteljes-szülő!Dean

– Boldog szülinapot, Cas! – nyújtotta barátja felé vigyorogva a kezében tartott ajándéktáskát az idősebb Winchester.

Castiel oldalra biccentett fejjel nézte az orra előtt tartott, kék pöttyös szatyrot, de nem vette el.

– Dean, nekem nincs születésnapom – ráncolta a szemöldökét értetlenül, miközben felnézett a másikra. – Úgy értem, nem ma, hanem egyébként sem. 

Lassan letette a nála lévő könyvet, és érdeklődve a vadász felé fordult, amikor az beszélni kezdett.

– Tudom, haver, de már évek óta velünk laksz, így az utóbbi időben kicsit ég a pofám, hogy a mi nagy napunkon mindig rohadt nagy buli van...

– Úgy érted, töménytelen mennyiségű alkohol és alulöltözött hölgyek, akik az ideérkezésüket követően folyton pénzt kérnek a velünk végigmulatott estéért cserébe? – szakította félbe zavartan.

– Igen, Cas. Pontosan úgy. A lényeg, – csapta össze a tenyerét határozottan, ezzel egyúttal majdnem Föld körüli pályára állítva a csuklójára csúszott táskát –, kell egy nap az évben, ami csak a tied. Amikor kizárólag te vagy a lényeg. Legyen ez az a nap. Szóval Isten... akarom mondani, Apád éltessen sokáig – nyomta a társa kezébe a papírtáskát vidáman.

Castiel a zacskóba nyúlt, és kivette a benne lévő, hideg sört, amit a másik az előbb szedett ki a hűtőből, majd az apró kaktuszt is, amelynek szintén nem kifejezetten nagy cserepére egy fekete-fehér macskafejet festettek.

– Ez... egy növény – állapította meg alapos tanulmányozás után.

– Ja. Emlékszem, hogy mennyire haza akartad hozni azt a rühes dögöt a múltkor, de tudod, hogy az allergiám miatt nem lehet, meg aztán rám is fújt a kis köcsög, ami végképp kizárta a dolgot. De tegnap arra gondoltam, szerzek valamit szülinapodra, ami azért él, és egy kicsit még macskás is. Mit szólsz?

– Ez... egy cserepes növény – pillantott fel rá Castiel sokkos állapotban. Dean egy pillanatra ledöbbent; nála nem szokott így felakadni a lemez. Tényleg kezd tökre emberi lenni.

– Ja. Oké, nem nagy társaság, meg biztos nem lesz olyan pihe-puha, ha megpróbálsz hozzábújni, de... legalább… macskás – próbálta menteni a menthetőt.

– Nem, Dean. Nem érted – meredt a kezében tartott pici cserépre teljesen kiakadva. – Ez egy növény. Egy élet. Én... nem tudok, képtelen vagyok gondoskodni erről.

– Nem kell fésülnöd, körmöt festened meg kozmetikushoz vinned. Csak locsold meg néha. Meg pókhálózd le, ha nagyon bedepizne... és fogadd meg a tanácsom: SOHA ne tedd az éjjeliszekrényedre. Főleg ne az ébresztőóra mellé.

– Akkor sem vagyok rá képes. Dean, nézz rám! Még önmagamról sem tudok egyedül gondoskodni. Múlt héten tanultam meg vajas kenyeret készíteni, pedig rég ember vagyok. Mihez kezdenék egyedül egy teljesen önálló élettel?

– Na, akkor ezt most tisztázzuk! Ugye tudod, hogy csak egy kicseszett virágot kaptál, és nem teherbe ejtettelek?

– Miért gondolod azt, hogy...

– Oké, inkább hagyjuk! Tudod, mit? A biztonság kedvéért átviszem az én szobámba, – bár erősen kétlem, hogy ott jobb helye lenne –, és majd megegyezünk, mikor ki locsolja. Azt leszámítva semmi mást nem kell csinálni vele. Így rendben vagyunk?

– Teljesen – nyújtotta át a növényt boldogan az ex-angyal. – Akár most is átmehetek hozzá, ha úgy tartja kedvem?

– Amíg fizeted a gyerektartást, bármikor – indultak el Dean szobája felé egy időben. – Szerinted mennyi idős korától alkoholizálhat? Csak mert nálam többször van sör, mint ásványvíz meg Sam-féle nyúlkaja.

– Dean!

– Oké-oké! Randizni mikor mehet először? Nem akarom én, hogy elsiesse vagy hasonlók, de izé... nemsoká itt van az öcskös szülinapja is, és gőzöm nincs, mit adjak neki. Ha... Cirmi ki tudna pottyantani jövő hétre egy olyan menő húsevő izét, ami megfogja a legyeket, esküszöm, még házibulikba is elengedném a fikuszokkal.

– Dean!

– Most mi van? Én csak egyszer az életben jó fej szülő akarok lenni. Olyan nagy baj ez?

Castiel hangosan felnevetve megrázta a fejét. Sosem gondolta volna, hogy ő lesz a felelősségteljesebb kettejük közül, még ha csak egy szerencsétlen kaktusz gondozásáról is van szó.